00. Dana Trinian - Ördögi angyal

Sziasztok:)

Ez lenne az új blogom prológusa, jó olvasást! xx

§

Történetünk egy borongós keddi napon kezdődött. Minden úgy kezdődött, mint egy átlagos nap. Az iskolából alig volt vissza egy hónap, legalábbis azoknak, akik nem érettségiztek. Dana nem tartozott ezek közé. Ő és társai a borongós keddi nap előtt egy héttel tették le vizsgáikat. A végzős osztálynak már nem kellett semmit csinálnia, nem kellett iskolába menniük. Azonban mégis mindenki egytől-egyig bent volt reggel nyolckor a megszokott tanteremben. 

Ezen a borongós keddi napon mindenkinek rossz kedve volt, hiszen senki nem volt hozzá szokva az esőhöz Floridában. Az egyetlen örömöt az nyújtotta az osztálynak, hogy épp aznap jelentek meg a jövendőbeli kilencedikesek amolyan bemutató órán. Ez pedig nekik annyit jelentett, hogy még az utolsó napjaikban is megmutatják a kölyköknek, hogy ki a főnök. 

- Trinian, mit tervezel a nyárra? – kiáltott oda egy srác a Trinian nevezetű hölgynek.

- Még nem tudom, de az biztos, hogy jól fogok szórakozni!  - nevetett a szőkeség, majd mikor látta, hogy szembejönnek a jövendőbeli gólyák, feltűnően odasomfordált az angol tanárhoz, aki épp kísérgette őket az iskolában. 

Magassarkú cipője kopogott a kövön, miközben Trinian megigazította a felsőjének alját.

- Mrs. Phelpsh, az angol fogalmazásokat még kijavítja, vagy már nem fogja? – kérdezte elbűvölő mosollyal és elérte célját. A csoport megállt Mrs. Phelpsh intésére. A kis diáklányok keserű arckifejezéssel mérték végig a magas, karcsú és rendkívülien szép Triniant. Két légy egy csapásra – gondolta magában a lány.

- Ennyire fél Miss Delancie, hogy elrontotta? – kérdezte szemtelenül a tanerő, mire felkuncogtak a háttérben. Trinian gyilkos pillantást vetett mindenkire és előkelően felhúzta az orrát, erre persze mindenki elhallgatott.

- Szó sincs róla! – nevetett Trinian, majd a hatás kedvéért legyintett is, így kezein megvillant a legújabb divat szerinti Swarowski kövekből készült ezüst karperec. – Csupán érdekelt, hogy mi lesz vele, mert szerintem jól sikerült! – mosolygott elbűvölően. 

- Ez esetben Miss Delancie, ha ennyire szeretné látni, akkor egész nyugodtan menjen be érte a tanáriba, megtalálja az asztalomon – mosolyodott el halványan az öreg nő és rákiabált a nyolcadikosokra, hogy induljanak. 

Trinian győztes vigyorral intett a sleppjének, jelezve, hogy indul az akció.

- Dana, akkor te mész előre, rendben? – kérdezte az egyik vörös barátnője, Hayley és a tanári felé mutatott műkörmös kezével.

- Indulok! – nyitott be nagy hévvel Trinian és legnagyobb örömére senki nem volt a tanáriban. Sietve berántotta maga után Hayleyt.

- Össze kell szedni a tizenegyedikes záróvizsga kérdéseit és le kell fénymásolni, hogy ne bukjunk le. Ez a te dolgod és ne bénázd el! – morgott Trinian és megmutatta, hol van eldugva a hatalmas tanári szobában a fénymásoló. – Én meg megkeresem az egyetemi ajánlómat! – dörzsölte össze a tenyerét és az osztályfőnök asztalával kezdte.

Ott persze nem volt. Hogy is lett volna?!

- Dana, hol van a kulcs a széfhez, amiben a megoldó kulcsok vannak? – kérdezte fojtott hangon Hayley.

- A széf alatt egy apró papírdobozban! – kuncogott. - Már másodikban megtaláltam! – mondta, aztán tovább keresgélte az ajánlót. Közben álca gyanánt elvette az angol tanár asztaláról a dolgozatát, habár az már semmit nem számított. Átrágta magát az összes fiókon, mire megtalálta az ajánlót. – Ó, a francba! – szitkozódott és visszahajította a fiókba a papírt, majd megigazította, hogy úgy tűnjön, hozzá sem nyúlt. 

- Mi az? – kérdezte suttogva Hayley.

- A matektanár minek ír ajánlót, ha engem nem is ajánl benne? - vonta fel a szemöldökét a Trinian lány.

- Mert ő a matektanár – rántott vállat. Dana hirtelen felindulásból újra kirántotta a lapot a fiókból és szaladt fénymásolni. Hayley akkora már végzett, a széfet rendezgette vissza eredeti formájára. Aztán rezgett a telefon Dana zsebében. 

Dana riadtan rántotta ki a mobilját és felvette, mikor látta, hogy a hívó az egyik „Fritton lány”. Frittonék, vagyis a suli vadóc, rendetlen, szeszélyes és gonosz lányai, élükön Dana Trinian-nel, aki még nem jött volna.

- Valerie, gyorsan! – idegeskedett Dana.

- Énektanár 17 óránál, ha most azonnal kijöttök, nem kell magyarázkodni! – sipákolt ő nyugtát vesztve.

Trinian szerencséjére a fénymásoló végzett az ajánlójával, így becsúsztatta a dolgozata mellé a tizenegyedikes dolgozatok megoldó kulcsával együtt. Kiszaladtak a tanáriból és már el is tűntek a kanyarban, ahol várta őket a többi Fritton. Ez így vicces volt, a nevük és a többi filmre hasonlító jelző, de a lányok imádtak ilyenek lenni, különösen Dana. Ő volt a legbüszkébb, hogy Trinian-nek keresztelték.   

- Ti ezt vigyétek le a tizenegyedikes Fritton örökösnek, Marynek – adta oda a papírokat Trinian az egyik névtelennek, majd belecsúsztatta a táskájába a saját iratait. – Ezt – húzott elő egy újabb papírt a táskájából – Faith-nek adjátok a b-sektől. Ő bukik, tehát jövőre ő lesz a következő Trinian. Ennyi! – bólintott magának Dana. – Ez volt az utolsó stiklim, lányok! Innentől visszavonulok! – vigyorgott szomorúan Dana, majd ellökte magát a faltól. – Majd még bejövök később, sziasztok! – kacsintott a mosolygó társaságra és leindult kifele az iskolából. Kint még szakadt az eső, így felhúzta az ernyőjét, majd amikor sikerült elérni a kocsijáig, bepattant. Újra rezgett a telefonja. Ismeretlen szám volt. 

- Carry néni vagyok, tündérkém! – mutatkozott be a francia akcentussal rendelkező nő. – Mit szólnál egy nyaraláshoz az új párizsi hotelemben? – kérdezte a hölgy. Dana felnevetett.

- Hogyne, szuper lenne! Majd otthon beszélek apával, őt is hívd fel! – vigyorgott szüntelenül.

- Trinian, én ezt komolyan gondolom. Téged bármikor szeretettel látlak!

- Tudom, Carry néni – mondta negédesen a lány. 

- Még szép! Június 15-én találkozunk a párizsi reptéren. Már egyeztettem apáddal, nincs ellenvetése! Jegyet foglalok én, te meg pakolj össze és gyere bulizni! – kacagott és sietősen letette munkaügyre hivatkozva.

Trinian nagy mosollyal indította el az autót és meg sem állt hazáig, ahol elkezdte tervezni napirendi pontokra szedve párizsi útját.